Bodajk

                                                                                   Gyászjelentés
                                                                           Kovács Károly 1938-2025
 
Kovács Károly 1938. április 3-án született Bodajkon, egy református bodajki család elsőszülött gyermekeként. Általános iskolai tanulmányait vallásához illően végezte, ám ezeket az esztendőket beárnyékolták a világháború eseményei. Középiskoláját 1952-1954 között Móron végezte, leginkább villanyszerelő vagy lakatos szeretett volna lenni, de hely hiányában a kovácsmesterségnél kötött ki. A móri elméleti képzés után a balinkai szénbányában Manner József (isztiméri) és Horváth Antal kovácsmesterek keze alatt sajátította el a gyakorlatot. Bányakovácsként Balinkán 25 évet, majd a kincsesi bauxitbányában egészen nyugdíjazásáig dolgozott.

 

Feleségét – Kovács Zsófiát – egy csákberényi túrázása során ismerte meg, ahol 1963. január 26-án házasságot kötöttek és Bodajkra költöztek. Az esztendők során 3 lányuk született: Edit, Ildikó és Erika, akik 7 unokával ajándékozták meg. A család mindig fontos volt a számára.

 

A díszkovácsolást 1968-ban „véletlenül” egy vándor könyvárustól (Kovács Józsi bácsi) kapott Bieber Károly: Kovácsművesség című könyvből sajátította el, autodidakta módon fejlesztette tökéletességre a fém megmunkálásának e művészi ágát. Először saját részére készített kisebb tárgyakat, majd látva tehetségét kollégái, ismerősei egyre több tárgyat rendeltek nála, szebbnél szebb és mívesebb dísz- és használati tárgyakat, épületdíszítő alkotásokat készített. Az Ő nevéhez köthető (Vári János kovácsmester mellett) a székesfehérvári püspöki palota ablakrácsainak elkészítése is. Ecsedi Mária kovácsmesterrel kincsesbányai munkahelyén ismerkedett meg és közös munkáikat a mai napig megcsodálhatjuk Székesfehérvár Fő utcáján vagy Fenyőfőn. Saját ötletei alapján és iparművész barátai tervei alapján dolgozott, emellett több alkalommal végzett műemléki rekonstrukciós munkákat is. Az 1983-as Székesfehérvári Megyei Művészeti Kiállításon egy kovácsoltvas asztallal vett részt, majd a Népi Iparművészet Országos Szemlére, Nyíregyházára is eljutottak munkái. Számos önálló és alkotótársaival (Lőrincz Ottó, Diós Tibor) közös kiállítása is volt. Fontosnak tartotta a fiatalok bevonását, a mesterség folytonosságának fenntartását. Nagy Benedek mesterrel álmuk volt egy régi mesterségek múzeumának alapítása, ahol kovács műhelyt szerettek volna együtt létrehozni, mely Móron részben meg is tudott valósulni.

 

Számos egyesületnek, alkotótársaságnak volt a tagja, többek között a Magyarországi Kovácsmíves Céh-Móri Amatőr Alkotók közösségnek, a Bodajki Alkotók Egyesületének, az Öreghegyi Kézművesek Társaságnak, a Fehérvári Kézművesek Társaságnak, a Móri Művészeti Szabadiskolának, a Bodajki Helytörténeti Egyesületnek, a Bodajki Értéktár Bizottságnak is.

 

A rendszerváltás utáni első bodajki képviselő-testület tagja 1990-től 1993-ig.

 

Aktív tagja, valamint több évtizeden keresztül presbitere és gondnoka is volt a Bodajki Református Gyülekezetnek.

 

Számos díjjal és oklevéllel ismerték el tevékenységét, Bodajk Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testülete 1997-ben Bodajkért Emlékérmet adományozott számára.

 

Személyiségével mélységes alázatot és embertársai felé irányuló tiszteletet mutatott és úgy vélte, hogy élete minden területén „kihúzta a lutrit”, legyen szó házasságról, családról, munkáról, egészségről. Örökérvényű és közkedvelt mondása szívünkben marad: „Három a kovács!”

 

Emlékét megőrizzük, nyugodjék békében!
                                                                                   Bodajk Város Önkormányzat